Hétfőn nincs nyitva
kedd-péntek: 9-12 óra között
Keszthely legősibb plébániatemploma a Szent Márton templom volt, amely a mai kastélytorony előtti részen, a szökőkút előtt állt. Egy 1247-ben kiállított okirat szerint a veszprémi káptalan több Zala megyei templomot felmentett bizonyos adózás alól a tatárjárás okozta szegénység miatt. Talán a szent Istváni tíz falu egy templom törvény keretében épült? Nem tudjuk. Mindenesetre a török hódoltság idejét nagyobb pusztulás nélkül vészelte át, akárcsak a környék falvainak hasonló korú templomai (Zalaszántó, Egregy, Rezi, Várvölgy). A Balaton mocsarai miatt ugyanis csak kisebb portyázó török csapatok jártak a vidéken. Később a templomocska a Festetics család elképzeléseinek áldozata lett, mivel akadályozta a kastély további építését. Festetics György gróf a templom kis méretére és rossz, életveszélyes állapotára hivatkozva kijárta, hogy a volt ferencesek főtéri temploma legyen a plébániatemplom. 1799-ben ez meg is történt, a gróf pedig pénzért megvette magának a szentségi jellegétől megfosztott öreg templomocskát. Végül is 1816-ban lebontotta a város botránkozása ellenére az ősi szentélyt. A templomocska tornya azonban még 1880-ig állt. Amikor lebontották, alapjainál római kori őrtorony maradványaira bukkantak.
A városunk főterén álló Magyarok Nagyasszonya templomot Laczkfy István nádor építtette. Laczkfy Nagy Lajos király bizalmas embere volt, és a királlyal részt vett az olaszországi hadjáratban is. Hűsége és a szolgálatának jutalmául 1346-ban megkapta a királytól Csáktornyát és a hozzá tartozó birtokokat, így Keszthelyt is. A keszthelyi főtéri templomot 1386-ban építtette Szűz Mária tiszteletére a hozzá tartozó kolostorral együtt. A templom diadalívén lehetett olvasni azt a latin nyelvű szöveget, amely szerint a templomot Laczkfy István fogadalomból építtette. Mi volt az a bizonyos fogadalom? Ma már nem tudjuk. Egy biztos, a nápolyi származású Károly Róbert és Nagy Lajos az olaszországi mintára nagyon szorgalmazta templomok és kolostorok építését. Uralkodásuk alatt felvirágzott az egyházi művészet és építészet hazánkban. Valószínűleg ennek köszönhetően épült meg a keszthelyi gótikus templom, a kolostorral együtt. Az építés részleteiről csak annyi ismeretes, hogy a falakat a fenékpusztai római erődítmény kőkockáiból építették, feltehetően olasz építőmesterek irányításával. A templomot és a kolostort a kor legnépszerűbb szerzetesrendjének, a ferenceseknek adományozta. A Nagy Lajos halála utáni trónviszályban Laczkfy Zsigmond ellen fordult, később azonban kibékült vele, és nádori méltóságot kapott tőle. 1396-ban azonban újra szembefordult Zsigmonddal, és az egyik trónkövetelő pártjára állt. Ám Zsigmond király tőrbe csalta, és 1397. február 27-én Kőrösudvarhelyen lefejeztette. Holttestét Keszthelyre hozták, és az általa építtetett templomba temették el. Koporsóját fedő sírkövét, amely eredetileg a padlózatba volt építve, 1896-ban, hogy a további kopástól megóvják, a szentély déli falába helyezték, ahol ma is látható. A török időkig (XVI XVII. sz.) csak egy esemény zavarta meg a kolostor életét. 1445-ben a szentgyörgyvári rabló lovagok kihasználva a zavaros időket a városra törtek, és mindent kifosztottak, a kolostort és a templomot sem kímélték meg. A törökök a XVI. sz. derekán jelentek meg a környéken. Ezért a kolostort és a templomot 1550 körül Giulio Turco olasz mérnök tervei alapján erőddé alakították át. A környékbeli falvak lakói behúzódtak a városba, és nem adták meg magukat az ellenségnek. Pethő Kristóf a környék ura és a keszthelyi vár kapitánya sikeresen vette fel a harcot a törökkel, és többször visszaverte őket a környékről. A Kanizsa várbelieket is sokszor megsegítette. 1600-ban, Kanizsa elestekor halt hősi halált. Ezekben a zavaros időkben a katonák a szerzeteseket lassanként kiszorították jogos tulajdonukból. A török feletti legnagyobb győzelmet 1650. febr. 2-én aratták, amikor a várost lerohanni készülő ellenséget Bakats Sándor főkapitány vezetésével hirtelen meglepték, és egészen tönkre verték. A várat tehát az ellenség soha nem foglalta el. Ez leginkább mégis annak volt köszönhető, hogy Keszthely abban az időben egy félszigeten feküdt. A Balaton vizének és mocsarainak oltalmában az ellenség számára alig megközelíthető volt. 1690. ápr. 13-án 1 évi ostromzár után Kanizsa vára újra magyar kézre került. Ezzel a keszthelyi vár elvesztette jelentőségét, katonaságát átvezényelték. A ferences atyáknak mégis 33 évet kellett várni, hogy templomukat és kolostorukat újra visszakaphassák. Honvédelem címén ugyanis jó néhány uraság osztozkodott az üresen maradt váron. A ferencesek végül is okiratokkal tudták bizonyítani, hogy a rendház és a kolostor a török hódoltság előtt az övék volt. 1723. febr. 28-án ünnepélyesen foglalták el régi tulajdonukat. A látvány lesújtó lehetett: jóformán csak puszta falak meredeztek az ég felé, tető csak itt-ott akadt az épületeken. Előbb a templomot, aztán akolostort hozták rendbe. A nagy építkezések 1730-ban fejeződtek be. Mivel az atyák Ausztriából jöttek ide, elsősorban a német anyanyelvűek lelki gondozásával foglalkoztak. A Festetics család a rokon Pethő család kihalása után 1730 táján került Keszthelyre. Festetics Pál 1772-ben alapította a keszthelyi gimnáziumot, melynek első tanárai a ferences szerzetesek voltak. 1788. ápr. 16-án II. József császár a keszthelyi rendházat is megszüntette. A császári katonák a hívek tiltakozása ellenére az egyházi tárgyakat kihordták a templomból, és azt szénával töltötték meg, a rendházat pedig kórháznak használták.
1799-ben a Festetics család közbenjárása folytán a kicsi és düledező Szent Márton templom helyett, a volt ferences templom lett a plébániatemplom. 1802-ben Ferenc császár visszaállította a csornai premontrei kanonokrendet, és a szombathelyi és a keszthelyi gimnázium vezetésére kötelezte őket. Munkájukat 1808-ban kezdték meg a keszthelyi gimnáziumban. Ekkor vették birtokukba a volt ferences kolostort is. 1848. május 24.-én a Georgikon hallgatói kijelentették, hogy a haza védelmére kelnek. Svastics Károly apátplébános a forradalmároknak misét celebrált a templomban. A mise után szívre ható beszéd kíséretében levetette apáti arany nyakláncát, keresztjét és gyűrűjét, és a szabadságharc ügyére adományozta azokat. 1878-ban a templom homlokzata felett, a tetőn levő kis fatornyocskát Festetics Tasziló lebontatta, és helyette a templom homlokzata elé egy 60 m magas tornyot építtetett. A torony tervét neogótikus stílusban Geisl Mór nagykanizsai építész készítette. Ekkor a gótikus rózsaablakot kiemelték a homlokzatból, és a toronyba építették bele. A magyarság 1000 éves évfordulójára készülődve országszerte restaurálták az 1000 éves múlt megmaradt emlékeit. Ennek jegyében 1896-ban templomunkat is felújították. A munkákat Stehlo Ottó egyetemi tanár vezette. A gótikus ablakokat melyek részben be voltak falazva kibontották, és Róth Miksa csodálatos üvegablakait helyezték el bennük.
Templomunk az újkorban is, mint az előző évszázadokban, sajnos több rombolást élt át. 1945 tavaszán a visszavonuló német csapatok felgyújtották a neogótikus tornyot, melynek helyreállítása 1948-ban fejeződött be. Az állami hatóságok 1950-ben lehetetlenné tették a Premontrei rend működését.
Egy villanyszerelési munka kapcsán derült ki, hogy a vakolatréteg alatt freskók vannak. A freskók feltárása és a templom renoválása 1972-től 1985-ig tartott, amelyet az Országos Műemléki Felügyelőség végzett. Sajnos ez alatt tűnt el a templom néhány záródísze is, más értékes felszerelési tárggyal együtt.
Reméljük, nem kell még egyszer ennek a templomnak ilyen sötét időket átélnie!
H-8360 Keszthely, Fő tér 5. Tel.: 83/312-459; 83/314-271 Fax: 83/314-271 |
|
Hétfő - Péntek: 8.00 Szombat: 18.00 Vasárnap: 8.30, 11.00, 18.00
Szent Család templom Vasárnap: 7:30
Zalaszántó Vasárnap: 12:30
CSERSZEGTOMAJ SZENT ANNA TEMPLOM
|