Keszthelyi Magyarok Nagyasszonya Plébánia

                     

     "...csillantsd meg

                        törékeny játékunkat

                            a reményt..."

 

 

ADVENT

I. VASÁRNAPJA

 

    

 

Advent, Adventus Domini: az Úr eljövetele, röviden Úrjövet. Advent, az Úr kegyelemhozó eljövetelére való felkészülés időszaka. Advent, az egyházi év kezdetét is jelzi.

Milyen legyen az adventi lelkületünk? Érezzük át gyengeségünket, törékenységünket, hogy bizony rászorulunk az isteni megváltásra. "Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak megkegyelmez." (Jak 4,6). Igyekezzünk elhagyni bűneinket, mindazokat a rossz szokásokat, amelyek elvonják figyelmünket az Egyetlenről."Mutasd meg nekünk, Urunk, irgalmasságodat!" (Zsolt 84,8).

Legyen ez az időszak a reménykedő virrasztás ideje, hogy

eljön az Eljövendő, és megcsillantja törékeny játékunkat a reményt. "Virrasszatok, mert amely órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia!" (Mk 13,35)

Mi jellemezze magatartásunkat?

Az elcsendesülés, az elmélkedés, az imádság... Minél inkább igyekezzünk megismerni, Őt, akit várunk. Iratkozzunk be, és járjunk becsülettel és hűséggel Szent Anna és Szűz Mária iskolájába. Figyeljük őket, imádkozzunk hozzájuk, vegyünk részt a Rorate - az adventi hajnali szentmiséken.

Végezzük el szentgyónásunkat, éljünk a szentgyónás kegyelmi erejével, hogy lelkünk megtisztulva befogadhassa az Urat.

Az advent színe a viola, amely a bűnbánat színe, a fegyelemé az összeszedettségé. Az oltáraink díszítetlenek, csak az adventi koszorú jelzi, mint élő naptár az Úr közeledtét, a Karácsonyt!

Csillantsd meg életünkben a reményt!

 

 

 

 

Elindul újra a mese!

Fényt porzik gyémánt szekere!

Minden csillag egy kereke!

Ezeregy angyal száll vele!

Jön, emberek, jön, jön az égből

Isten szekerén a mese!

 

Karácsony készül, emberek!

Szépek és tiszták legyetek!

Súroljátok föl lelketek,

csillogtassátok kedvetek,

legyetek újra gyermekek

hogy emberek lehessetek!

 

Vigyázzatok! Ez a mese

már nem is egészen mese.

Belőle az Isten szeme

tekint a földre lefele.

Vigyázzatok hát emberek,

Titeket keres a szeme!

 

Olyan jó néha angyalt lesni

s angyalt lesve a csillagok közt

Isten szekerét megkeresni.

Ünneplőben elébe menni,

mesék tavában megferedni

s mesék tavában mélyen, mélyen

ezt a világot elfeledni.

 

Mert rút a világ, fekete.

Vak gyűlölettől fekete.

Vak, mint az emberek szeme:

az égig sem látnak vele.

Pedig az égből lefele

porzik már Isten szekere!

 

Minden csillag egy kereke,

ezeregy angyal száll vele,

az Isten maga száll vele

és csillagtükröt nyújt felénk,

mesetükröt, a keze.

 

 

Szent tükrébe végre egyszer

Pillantsatok tiszta szemmel,

tiszta szemmel, Istenszemmel

milyen szép is minden ember!

Minden ember szépségtenger

s mint a tenger csillagszemmel

telve vagytok szeretettel...!

 

Tagadjátok...? Restellitek...?

Elfordulnak fejeitek...?

Megvakultak szemeitek...?

Szépségteket, jóságtokat

nem érzitek, nem hiszitek...?

Csillaggyertyák fénye mellett

Isten elé nem viszitek...?

 

Akkor bizony rútak vagytok,

szegények és vakok vagytok,

ha szépek lenni nem akartok.

De még így is, szegényen is,

rútan, vakon, mégis, mégis

Isten gyermekei vagytok!

 

Rátok süti fényes szemét,

elindítja fényszekerét,

jó emberek játékszerét.

Milyen kár, hogy áldó kezét

nem érzitek, nem nézitek

s nem hiszitek már a mesét.

 

A rút világnak gondja van,

minden embernek gondja van,

a sok angyalnak mind gondja van

s az Istennek is gondja van,

mert mindenekre gondja van.

S így múlik el a szép s a jó

az ember mellől, nyomtalan.

 

(Wass Albert)